Kategóriák
Költségvetés

A helyi önkormányzatokat a vállalatok finanszírozzák – mi ezzel a probléma?

Az utóbbi időben (amíg a koronavírus el nem tömített minden hírforrást) többször lehetett hallani – főleg ellenzéki, de fideszes oldalon egyaránt – városvezetők lamentálását a tervezett helyi iparűzési adó megnyirbálásáról. Nem véletlenül. A számok mögé nézve szembeötlő, hogy az önkormányzatok adóbevétele majdnem teljes egészében a vállalatoktól származik. E cikkben felhívom a figyelmet a központi költségvetés és – jelen írásban az önkormányzati költségvetés példájaként vizsgált – Józsefváros önkormányzatának bevételstruktúrájának jelentős eltéréseire, valamint kiemelek néhány szempontot, ami ebből adódóan kockázatot jelent, különös tekintettel a jelenlegi koronavírus-járványra.

Míg az államot egyre inkább a lakosok finanszírozzák, az önkormányzatokat egyre inkább a cégek

A központi kormányzat adóbevételeinek hetede származik vállalkozásoktól, a fennmaradó rész a lakosságtól (ennek nagy részét – áfa, jövedéki adó, de még a személyi jövedelemadó is ilyen – közvetlenül a cégek fizetik be az államnak, de valójában a lakosság jövedelmét és/vagy fogyasztását terhelik). Mindeközben egy önkormányzat esetében a helyzet fordított: példánkban, Józsefváros 2020-as költségvetési tervében a helyi adók 92%-a származik gazdálkodó szervezetektől és csupán 3%-a helyi lakosoktól (további 5% a turistáktól folyik be).

Abszolút számokat nem érdemes összevetni a nagyságrendi különbségek miatt (az központi költségvetés adóbevételei 10 200 milliárd forintot tesznek ki, Józsefvárosé 8,8 milliárdot), azonban annál szemléletesebbek az egy főre, szervezetre vagy turistára jutó éves adóteher. Józsefváros esetében – a központi költségvetésből közvetetten visszakerülő pénzeket nem számítva – egy lakos átlagban évi 4000 Ft helyi adó befizetésével járul hozzá a 8. kerület költségvetéséhez.

Tehát bármelyik józsefvárosi polgár köszönetet mondhat, amikor egy négyfős turistacsoporttal találkozik (majd valamikor egyszer újra) – hiszen ők a tartózkodásuk során átlagban ugyanannyi adóbevétellel, 4000 Ft-tal járulnak hozzá a kerület költségvetéséhez, mint a helyi lakos egy teljes esztendő (!) alatt.

Ám ennél is fontosabb, hogy az önkormányzatok túlnyomó részt a cégektől, gazdálkodó szervezetektől származó bevételektől1)Józsefváros 2020-as költségvetési terve (letölthető innen): 5,5 milliárd forint helyi iparűzési adóval (HIPA), 45 millió forint telekadóval (az üres, építésre váró telkek után kell fizetni) 2,5 millárd forint építményadóval számol (ezeket tekintjük gazdálkodó szervezetektől származó bevételeknek, és bár az építményadót – ami alól a lakáscélú ingatlanok kivételt képeznek – az AirBnB-ztetők – 1898 Ft/m2/év mértékben – és a társasházak nem lakáscélú helyiségek után is fizetik -, de ezek is gazdálkodási tevékenységbe sorolhatók. Érdekességképpen az idegenforgalmi adóból 450 millió Ft, a gépjármű- és kommunális 185 ill. 100 millió Ft bevétel a terv. függenek. Fontos még megjegyezni, hogy a kerületi költségvetéshez nem csak a józsefvárosi cégek járulnak hozzá, a helyi iparűzési adót Budapest-szerte szedik be a cégektől, végül meghatározott arányban osztják szét a fővárosi és a kerületi költségvetések között.2)bár a diagramban – szemléltetés céljából – a józsefvárosi 17,7 ezer gazdálkodó szervezettel számolunk

A függés az elmúlt években nem enyhült, sőt.

A 8. kerületben három év alatt – 2017 óta, nominálisan – a helyi iparűzési adó bevétele 27%-kal nőtt.3)a korábbi prognózis szerint, míg az összes helyi adóbevétel 18%-kal. Ez éles kontrasztban van a központi költségvetés vállalat-kímélő törekvéseivel. A folyamatosan gyarapodó állami költségvetési főösszegben 2016 és ‘19 között, a gazdálkodó szervezetektől befolyó forrás 11%-kal csökkent!4)Nagyrészt annak köszönhetően, hogy rengeteg kedvezmény érhető el a társasági adó befizetéseinek csökkentésére (valamint az adó is csökkent 19%-ról 9%-ra)

Hozzá kell tenni, hogy az önkormányzatok mozgástere bizonyos mértékben korlátozott. Hiszen az adózó – legyen az egy vállalat vagy lakos – a fejében nem különíti el a fenti zöld és kék oszlopokat – csak azt érzékeli5)jobb esetben, hiszen a közvetett adóknál nem is biztos, hogy reális percepcióval bírunk a viselt adóteherről, hogy összesen mennyit fizet be a közösbe. A tények tudatosítása után azonban el lehet gondolkodni a változtatás lehetőségein és igényén. Elméleti lehetőség a módosításra mindig van.

Mire költi a helyi cégek adóforintjait az önkormányzat

Természetesen a fentiekhez hozzá kell tenni, hogy 2020-ra Józsefváros eredetileg tervezett költségvetése 24 milliárd forint, és egyensúlyos, tehát a helyi adóbevételek a főösszeg kicsit több mint egyharmadát teszik ki, ezeket kiegészítik a központi költségvetésből érkező célzott források (15%) és az önkormányzati közvagyon-gazdálkodásából származó bevételek (20%, például a parkolási, helyiségbérlet- és lakbérbevételek).6)ezen felül még korábbról maradt források (24%) és ingatlaneladás (3%) szerepelnek a bevételi oldalon

A tételes kiadási struktúra bemutatására a jelen cikk nem vállalkozik -a legfontosabb témakörök – felsorolásszerűen – a következők:

  • Szociális, oktatási/nevelési, kulturális és egészségügyi szolgáltatások
  • Fejlesztési (közösségi infrastruktúra és ingatlanok, önkormányzati házak és társasházak)7)Nagyobb volumenű fejlesztések célzott állami támogatásból vagy EU-s pályázatból valósulnak meg.
  • Gazdálkodási tevékenység költségoldala
  • Hivatal és önkormányzat fenntartása
  • Városüzemeltetés (karbantartás, köztisztaság és közbiztonság)

A listát végignézve a kerületi költségvetés kiadásai szinte teljes egészében a helyi lakosokat szolgálják. Tegyük hozzá, hogy Budapesten a helyzet speciális, hiszen a cégeket közvetlenül érintő főbb infrastruktúráért, valamint a közösségi közlekedésért is a főváros felel, ezen a téren a kerületek szerepe elenyésző.

Ezzel egyáltalán nem azt állítom, hogy az lenne az igazságos ha a vállalatok közteherviselését az üzleti szektorra fordítanánk. Arra kell fordítani a közpénzt, ami a legtöbb közhasznot eredményezi, és ez az elv többé-kevésbé meg is mutatkozik a helyi költségvetésben. Hozzáteszem, a vállalatok is hozzájárulnak a közjó növeléséhez, amit megfelelő adórendszer megállapításával, adekvát szabályozással8)engedélyezés, előírások, stb., a működés lényegi kereteinek megszabásával és alkalmas infrastruktúra megteremtésével lehet maximalizálni. E feladatok szinte mind az államra hárulnak. A jogosan feltehető kérdés, hogy optimális helyzet-e az, hogy míg a vállalatok számára a releváns közszolgáltatások a központi költségvetésből “érkeznek”, addig a tőlük származó bevételek arányaiban sokkal inkább a helyi költségvetésekhez járulnak hozzá.

Veszélyek – koronavírus idején, és általában

Pillanatnyi kockázatok

Mi lesz a helyi költségvetésekkel most, hogy látjuk hogy a rengeteg céget fenntartó turizmusnak “kampó”, a turisták eltűntek, zárnak be a mozik, színházak, szórakozóhelyek, kocsmák és éttermek – talán nemsokára a plázák is. Miközben – mint láttuk – az ő befizetéseik is benne vannak a fent taglalt többmilliárdos tételekben.

A helyi adóbevételeken mindez meg fog látszani. Rövid távon – idén – is számíthatunk adóbevétel-csökkenésre a tervhez képest. Jobb esetben katasztrofális zuhanás nem következik be, ámbár bizonyosan indokolt az idei költségvetés újratervezése, az alábbi megfontolások miatt (is):

  • A helyi iparűzési adót az adott évben a vállalatok a korábbi év(ek) teljesítménye után fizetik, amit év végén töltenek fel a tárgyév szintjére. Amennyiben a vírus a budapesti cégek gazdasági eredményességének jelentős csökkenését okozza idén, úgy túlfizetésbe kerülhetnek, amit – bár az idei számokon javíthat – 2021-ben vissza fognak igényelni. Erre a negatív egyenlegre már idén megfontolandó tartalékot képezni.
  • Ha azonban tömegesen mennek csődbe cégek, akkor adót sem fizetnek. Azonban egy ilyen típusú komolyabb veszély esetén számítani lehet arra, hogy a kkv-kat – csakúgy mint Olaszországban – megsegíti a központi költségvetés (még egy “szolgáltatás”, amit onnan kapnak).
  • A segítség viszont akár a helyi iparűzésiadó-befizetések elhalasztásában is megtestesülhet (az említett Olaszország pl az adófizetési kötelezettséget is felfüggeszti az érintett cégeknél).9)jelenleg járulékokat engedtek el vagy csökkentettek egyes iparágakban, valamint hiteltörlesztési moratóriumot hirdettek (vállalatoknak is), ami önkormányzati bevételeket nem érint
  • A nehéz helyzetbe kerülő vállalkozásoknál kérdéses az adóbefizetési hajlandóság változása, romlása.
  • A 2020-as tervben a helyi iparűzési bevétel soron a 2019-es tervhez képest 10%-kal magasabb érték szerepel. A jelen helyzetben már nehéz elképzelni, hogy ez a növekmény teljesül – így csökkenteni szükséges az idei kiadási terveket is.
  • Az építményadó viszonylag fix, négyzetméter-alapon fizetendő. Akkor is, ha az adott iroda, bevásárlóközpont (vagy AirB’n’B) éppen zárva tart.
  • Ellenben az idegenforgalmi adó kifejezetten veszélyeztetett – ha nincs vendég nincs adóbevétel sem, ezért itt komoly visszaesés várható. Ez a tétel 450 millió forintot tesz ki, ami jelentős módon is csökkenhet.10)Persze kérdés, hogy esetleg mennyi munkásszálló fizeti az adót, valamint számíthatunk-e fellendülésre az év második felében. De ez a bevétel bizonytalan, könnyen a harmadára is eshet.
  • A jelen írás nem terjed ki az egyéb (jelentős) bevételi források alakulására, amely tételeknél ugyancsak módosulhatnak – lefelé – a számok az eredeti tervhez képest. Különösen veszélyben vannak a vállalkozások, szervezetek által fizetett helyiségbérlet-bevételek.

Nincsenek könnyű helyzetben a hivatal költségvetési szakemberei, legnagyobb valószínűséggel a tervezés az év során többszöri, folyamatos korrekcióra szorul. Szinte hasonló mértékű a bizonytalanság a járvány kapcsán az önkormányzatok költségvetésében, mint a gazdaság egészében. Ez nincs rendjén akkor, amikor 1) az önkormányzat közszolgáltatásaira potenciálisan jelentősen megnő az igény, 2) a helyi költségvetés, mivel nem nyúlhat hitelfinanszírozáshoz – a központi költségvetéssel ellentétben – nem lehet deficites (hiányos).

Hosszabb távú problémák

Hosszabb távon jelentős kockázatokkal számolhatunk. Az utóbbi években jól ment a budapesti kerületeknek. Míg 2015 óta a munkanélküliek száma kétharmaddal csökkent (2010 óta négyötöddel) a 8. kerületben, addig csak 2017 óta a helyi iparűzésiadó-bevétel 27%-kal nőtt11)2020-ra, legalábbis a korábbi prognózisok szerint. Ahogy fent láthatjuk, valószínűleg mégis más kép fog a valóságban kirajzolódni! Tehát a közelmúltig több bevétel folyt be és vélhetően kevesebb szociális kiadásra volt égető szükség (ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy ne lenne még a gazdasági növekedés során is rendkívül nagy szükség erős szociális hálóra Józsefvárosban).12)A munkanélküliek juttatását a központi költségvetés biztosítja, azonban az települési támogatások szükségessége természetesen függ a vagyoni helyzettől – aminek egyik közvetett fokmérője a munkanélküliség. A számok célja a trendeket megvilágítása. Ez örömre ad okot, de a kb. tíz éves szakadatlan gazdasági fellendülés csúcsán ez nem is csoda. Egy elhúzódó gazdasági visszaesés esetén azonban dupla pénzügyi csapás érné az önkormányzatokat: elapadó bevételek mellett megugró kiadások. 

Másik fontos hosszú távú probléma, hogy mivel a helyi iparűzési adó mértékét (kb. a vállalat hozzáadott értékéből számított adóalap 0 és 2% között) a helyi önkormányzatok állapítják meg13)Budapesten egységesen 2% az adókulcs, a kerületek nem tudnak változtatni rajta, ezért adóversenyre is készteti a településeket, ami könnyen vezet szubobtimális helyzethez nemzetgazdasági szinten. Ennek megítélése közel sem egyértelmű, és kifejtése további kutatást igényelne.

Megoldási javaslatok

Jelen cikk célja a problémafelvetés volt. Megoldási javaslatok – a hosszútávú, strukturális problémával kapcsolatban14)rövidtávon gyors döntésekre van szükség, és ezen döntések rendszeres felülvizsgálatára, adaptációjára – alapos ismereteket és sok gondolkodást igényelnek. Amennyiben lesz ilyen a kezemben, biztos írok róla.

Jegyzetek   [ + ]